PRIMA DÍJASOK MA
A legelső megyei Prima díjakat több, mint 10 éve adta át a VOSZ Veszprém megyei Szervezete.
A következő hónapokban szeretnénk bemutatni Önöknek "mai szemmel" a díjazott Kiválóságainkat, mi történt velük a díjátadó óta, munkásságuk alakulásáról és a Prima Díj életükre gyakorolt hatásáról kérdezzük őket.
Raffay Béla szobrászművész 2005-ben kapta meg a Veszprém megyei Prima Díjat elsőként a megyében, Magyar Képzőművészet kategóriában.
Kedves Béla, kérem, mesélje el, hogyan érintette akkor, hogy Prima Díjazott lett, változott-e ettől bármi az életében, segített-e valamit ez akkoriban?
Minden élő, dolgozó embernek fontos hogy munkáját elismerjék, megbecsüljék. Természetesen nem a díjak megszerzése a célja egy alkotó embernek, de minden alkotás üzenet a kortársaknak és jó esetben a jövőnek is, a díjak azt jelentik, hogy az alkotó üzeneteire felfigyeltek és értékelik a kortársak.
Nagyon fontos a 2003-ban alapított Prima Primissima díj, melyet Demján Sándor a VOSZ támogatásával hozott létre, ezzel a társadalom egy csoportja, a vállalkozók fogalmazzák meg hogy a társadalom más szegmenseinek tevékenységét, annak eredményeit fontosnak és támogatandónak tartják.
Örömmel és büszkeséggel töltött el, hogy amikor 2005-től a Prima Primissima a megyei Prima díjakkal egészült ki, az első kitüntetettek között voltam, Markó László és a Mendelssohn Kamarazenekar társaságában.
A Veszprém Megyei VOSZ elsőként csatlakozott a 2005-ben megnyíló lehetőséghez a területi Prima díjak adományozásával. A VOSZ akkori megyei elnöke Makai László és munkatársai, valamint a tagság rengeteg munkával és anyagi áldozattal teremtette meg a díj átadásának méltó körülményeit.
A kitüntetettek mindegyike jelentősnek tartja azt az áldozatot, amit azóta is minden évben a vállalkozók tesznek a tudomány, a művészet, a kultúra, sport és a nevelés eredményeinek elismerése érdekében.
A díj figyelemfelkeltő, szinte minden társadalmi csoporthoz eljut a híre és bizalmat ébreszt a díjazott személyével kapcsolatban. Nem lehet megmondani, hogy pontosan milyen események voltak a következményei, de azt gondolom, hogy mindenképen szerepet játszott a 2005-ös évet követő díjaim és megbízásaim elnyerésében.
Gratulálok az azóta elnyert 2007. évi Bojtor Károly-díjhoz és Veszprém Megye Érdemrendjéhez, és a 2006. évi Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjéhez ill. a Tapolca és környéke Közművelődéséért kitüntetéshez!
Biztosan voltak új irányzatok, új felfedezett formák, trendek, amiket követett az elmúlt 10 évben, kérem, meséljen erről!
Sok-sok nagyszerű kihívás a megbízások között és sok műtermi kísérlet jellemzi az azóta eltelt tíz évet. Ami a díjhoz kapcsolódó ötletnek számíthat, az az, hogy egyre többet foglalkoztat az elfelejtett nagy tudósok arcképcsarnokának megtervezése,ahol az életidejüktől függetlenül együtt jelennének meg, hiszen egymás nélkül nem léteznének. Ennek egy előzménye a Veszprémi Egyetem kezdeményezése: professzorainak arcképcsarnoka.
Más emberek életének és eredményeinek megismerése inspiráló, eredményeik egy része felhasználható, lefordítható a szobrászat nyelvére, segít megőrizni a nyitottságot, a kíváncsiságot, amik nélkül nincs alkotó tevékenység.
Az alkotás folyamatában mindig az a legfontosabb, ami éppen aktuálisan foglalkoztatja az embert, mi az a forma ami a legtökéletesebben kifejezi a gondolatait a létrehozandó, megtestesülő tárgyban.
Ha pedig emberábrázolásról beszélünk, létező, vagy valaha volt emberek ábrázolásáról, akkor mi az ami tömören kifejezi az illető belső lényegét is.
Van kedvenc alapanyaga?
Minden munkához meg kell találni a megfelelő anyagot, minden anyag fontos, mert más és más megfogalmazást tesznek lehetővé, nincs olyan anyag, amit nem használok, az agyagtól, a gipszen, műanyagon keresztül a nemes anyagokig, amik a bronz, a fa és a kövek.
Kedvenceim a kemény kövek a bazalt és a gránit, meg a keményfák, ezek erős koncentrációt követelnek, tudatosságot és magas fokú szakmai tudást. Egyszóval kihívást jelentenek.
Örülök, hogy az életemet egy olyan munka tölti ki, amelyet nem lehet megunni, mindig új izgalmas feladatok elé állít, ez boldoggá tesz. Külön öröm számomra, ha másoknak is tetszik amit csinálok.
Tudna egy kedvencet kiemelni az alkotásai közül? Esetleg egy olyat amire a legbüszkébb?
Kedvenc műveim, a köztériek közül a veszprémi Prospektus nyomda előtt álló „ A Könyv” c. szobrom,a tapolcai ivó kutjaim, néhány női akt és a kisplasztikák közül a kuporgó, amiket mostanában nagyobb méretben is elkészítettem.
A legelső megyei Prima díjakat több, mint 10 éve adta át a VOSZ Veszprém megyei Szervezete.
A következő hónapokban szeretnénk bemutatni Önöknek "mai szemmel" a díjazott Kiválóságainkat, mi történt velük a díjátadó óta, munkásságuk alakulásáról és a Prima Díj életükre gyakorolt hatásáról kérdezzük őket.
Raffay Béla szobrászművész 2005-ben kapta meg a Veszprém megyei Prima Díjat elsőként a megyében, Magyar Képzőművészet kategóriában.
Kedves Béla, kérem, mesélje el, hogyan érintette akkor, hogy Prima Díjazott lett, változott-e ettől bármi az életében, segített-e valamit ez akkoriban?
Minden élő, dolgozó embernek fontos hogy munkáját elismerjék, megbecsüljék. Természetesen nem a díjak megszerzése a célja egy alkotó embernek, de minden alkotás üzenet a kortársaknak és jó esetben a jövőnek is, a díjak azt jelentik, hogy az alkotó üzeneteire felfigyeltek és értékelik a kortársak.
Nagyon fontos a 2003-ban alapított Prima Primissima díj, melyet Demján Sándor a VOSZ támogatásával hozott létre, ezzel a társadalom egy csoportja, a vállalkozók fogalmazzák meg hogy a társadalom más szegmenseinek tevékenységét, annak eredményeit fontosnak és támogatandónak tartják.
Örömmel és büszkeséggel töltött el, hogy amikor 2005-től a Prima Primissima a megyei Prima díjakkal egészült ki, az első kitüntetettek között voltam, Markó László és a Mendelssohn Kamarazenekar társaságában.
A Veszprém Megyei VOSZ elsőként csatlakozott a 2005-ben megnyíló lehetőséghez a területi Prima díjak adományozásával. A VOSZ akkori megyei elnöke Makai László és munkatársai, valamint a tagság rengeteg munkával és anyagi áldozattal teremtette meg a díj átadásának méltó körülményeit.
A kitüntetettek mindegyike jelentősnek tartja azt az áldozatot, amit azóta is minden évben a vállalkozók tesznek a tudomány, a művészet, a kultúra, sport és a nevelés eredményeinek elismerése érdekében.
A díj figyelemfelkeltő, szinte minden társadalmi csoporthoz eljut a híre és bizalmat ébreszt a díjazott személyével kapcsolatban. Nem lehet megmondani, hogy pontosan milyen események voltak a következményei, de azt gondolom, hogy mindenképen szerepet játszott a 2005-ös évet követő díjaim és megbízásaim elnyerésében.
Gratulálok az azóta elnyert 2007. évi Bojtor Károly-díjhoz és Veszprém Megye Érdemrendjéhez, és a 2006. évi Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjéhez ill. a Tapolca és környéke Közművelődéséért kitüntetéshez!
Biztosan voltak új irányzatok, új felfedezett formák, trendek, amiket követett az elmúlt 10 évben, kérem, meséljen erről!
Sok-sok nagyszerű kihívás a megbízások között és sok műtermi kísérlet jellemzi az azóta eltelt tíz évet. Ami a díjhoz kapcsolódó ötletnek számíthat, az az, hogy egyre többet foglalkoztat az elfelejtett nagy tudósok arcképcsarnokának megtervezése,ahol az életidejüktől függetlenül együtt jelennének meg, hiszen egymás nélkül nem léteznének. Ennek egy előzménye a Veszprémi Egyetem kezdeményezése: professzorainak arcképcsarnoka.
Más emberek életének és eredményeinek megismerése inspiráló, eredményeik egy része felhasználható, lefordítható a szobrászat nyelvére, segít megőrizni a nyitottságot, a kíváncsiságot, amik nélkül nincs alkotó tevékenység.
Az alkotás folyamatában mindig az a legfontosabb, ami éppen aktuálisan foglalkoztatja az embert, mi az a forma ami a legtökéletesebben kifejezi a gondolatait a létrehozandó, megtestesülő tárgyban.
Ha pedig emberábrázolásról beszélünk, létező, vagy valaha volt emberek ábrázolásáról, akkor mi az ami tömören kifejezi az illető belső lényegét is.
Van kedvenc alapanyaga?
Minden munkához meg kell találni a megfelelő anyagot, minden anyag fontos, mert más és más megfogalmazást tesznek lehetővé, nincs olyan anyag, amit nem használok, az agyagtól, a gipszen, műanyagon keresztül a nemes anyagokig, amik a bronz, a fa és a kövek.
Kedvenceim a kemény kövek a bazalt és a gránit, meg a keményfák, ezek erős koncentrációt követelnek, tudatosságot és magas fokú szakmai tudást. Egyszóval kihívást jelentenek.
Örülök, hogy az életemet egy olyan munka tölti ki, amelyet nem lehet megunni, mindig új izgalmas feladatok elé állít, ez boldoggá tesz. Külön öröm számomra, ha másoknak is tetszik amit csinálok.
Tudna egy kedvencet kiemelni az alkotásai közül? Esetleg egy olyat amire a legbüszkébb?
Kedvenc műveim, a köztériek közül a veszprémi Prospektus nyomda előtt álló „ A Könyv” c. szobrom,a tapolcai ivó kutjaim, néhány női akt és a kisplasztikák közül a kuporgó, amiket mostanában nagyobb méretben is elkészítettem.
1. Kuporgó J.A . emlékére
2. A könyv c. szobor bronzöntés előtt/ részlet/
3. Tavasztündér kút
4. Akt
5. Művészetek és mesterségek emlékműve
6. Anya gyermekével
Salföld, 2016. 02.24. replique montre Raffay Béla
